Gordiusz magazin, 986. adása, Petőfi Rádió, 2004. augusztus 1.
A Gordiusz magazin vendégei: Placskó József, nyugalmazott olajmérnök és Mikulás Gábor információs tanácsadó
(E szöveg csak a Mikulás Gáborral folytatott beszélgetés-szövegrészt tartalmazza.)
Háy András: Igazából mivel foglalkozik egy infobróker?
Mikulás Gábor: Nagyon örülök, hogy hallottam Placskó József úr iménti gondolatait. Az járt a fejemben, hogy eddig még geológus mérnökhöz nem hasonlítottam az információbróker tevékenységét, de itt a legfőbb ideje, hogy ezt megtegyem. A Földnek, a geológiának is megvannak azok a felismert törvényszerűségei, amiket egy geológus igyekszik megismerni, az erre vonatkozó könyvekben, szakkönyvekben, publikációkban meg lehet találni azokat az explicit, tehát kifejezett ismereteket, amelyek a geológus, olaj- vagy gázkutató munkáját segítik. Ezeknek a szövegeknek – éppen úgy, mint a Földnek –, megvannak a saját törvényszerűségei. A szövegkorpusz maga is egy összetett rendszer, amelyet – ellentétben a geológiai szakkönyvekkel – a nyelvészeti szakkönyvek írnak le. Ezeknek egy rész már sikerült azonosítani, nyilván a nagyobb rész még mindig előttünk van. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert így szólhat bele az információbróker a szöveg elemzésébe. Az embereknek leginkább a döntéseikhez, üzleti döntéseikhez szükségük van információra. De nem úgy általában információra, hanem nagyon is testre szabott információra.
H.A.: Annál nagyobb üzlet nem kell, mint hogy az ember jó helyre fúrjon egy olajkutat.
M.G.: Nyilván az az információ csak ott és csak arra a területre vonatkozik – a geológiai helyszínre az adott üzleti problémára –, és nem is akármilyen időben kell; tehát testre kell szabni. Ez az információ viszont nem található meg már kifejezett, explicit formában, hanem meg kell néznünk nekünk, információbrókereknek a még ki nem fejezett, azaz tacit információt, amely praktikusan az emberek fejében található. Amikor az ember elmegy egy könyvtárba, akkor ott az ember megtalálja azokat a szakkönyveket, amelyek a kutatás elején segítenek, de Placskó József említette a kulcsszót, tehát hogy „szerencse” is kell hozzá, azaz kell az az intuíció, az a ki nem fejezett tudás, amit egy sikeres fúrás esetén alkalmazni lehet. Ha ez nincs meg, akkor a siker lehetősége sokkal kisebb. Ez azt jelenti, hogy nekünk általában nemcsak a könyvtárban, folyóiratokban vagy rádióarchívumban lévő adatokat kell felkutatni, hanem meg kell keresni az illetékes szakembereket, megkérdezni, hogy adott esetben milyen [geológiai] kupolarendszernél, csapdánál mik voltak eddig a tapasztalataik, azért, hogy ezeket az adott esetben fel lehessen használni.
Gyarmathy Dóra: Ha már a könyvtárat említette; az információbróker olyan, mint egy jó könyvtáros, aki leveszi a polcról azt a könyvet, amire a vizsgámhoz szükségem van, és kezembe adja?
M.G.: Lehet sok párhuzamot vonni. A könyvtárosi készségek mindenképpen nagyon hasznosak ebben, nekem azonban az esetek döntő többségében olyan könyveket kell (vagy kellene) levennem a polcról, amelyeket még nem írtak meg.
Gy.D.: Akkor telefon, internet segítségével…?
M.G.: Leginkább telefon, szóba kerül az internet, valamilyen „szövegtár”, ami lehet az internet, tehát egy külső szövegkorpusz-háló, lehet belső dokumentumtár, ami nagyon összetett, sokszintű. Lehet például adatbázis, intranetes rendszer egy vállalaton belül, lehet olyan, amely a kettő között közlekedik, például ügyfélszolgálati rendszerek esetén beérkező SMS-ek feldolgozása. Ez mind olyan szövegelemzési ismereteket kíván, ami megengedi azt, hogy a tacit tudást az ember sikeresen kibányássza.
H.A.: Elemezzünk tovább. Most nem szöveget, hanem csak egyetlen szót, a bróker szót. Hétköznapi ember számára a bróker kifejezés azt jelenti, hogy valaki egy tőzsdében – pénz- áru- vagy itt éppen tudástőzsde – az én megbízottam lehet. Alkalmasint, akinek megbízásokat adok, aki azért köthet rossz üzleteket is. Tehát dönthet rosszul, ha önmagában van. Miközben jól dolgozik, hozhat rossz döntéseket?
M.G.: Természetesen ez a lehetőségek között van. Mint például egy felderítést végző nyomozó: van, mikor sikerrel jár, és van, mikor nem. Munkáink során nem vállalhatunk garanciát, hogy mindenképpen megtaláljuk a kívánt információt. Arra viszont igen, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy az információt felderítsük. És ide tartozik a szövegelemzés is, amely új perspektívákat nyithat számunkra.
H.A.: Részt vett annak idején – amikor tanult gimnáziumban, egyetemen – diákolimpián, vagy bármi hasonlón? Jónak tartja, hogy a diákok összemérik egymással a tudásukat?
M.G.: Részt vettem ilyen versenyen, részben nyelvészetből, részben könyvtári menedzsmentből, és számomra az volt a legérdekesebb, hogy a vertikális kommunikáció helyett (tehát amit az oktatási rendszer preferál), inkább a horizontális volt jellemző, tehát a diákok egymás között tudtak kommunikálni, megbeszélni a számukra fontos dolgokat.
H.A.: Az többet ér?
M.G.: Nem mondanék rangsort a kettő között; úgy látom, hogy mindkettőre szükség van. Nem lehet csak az egyikre vagy a másikra építeni.
(…)
M.G.: A Magyar Információbrókerek Egyesületének ezévi konferenciáján szövegelemzéssel kapcsolatos módszerek és technikák is előfordultak. Ezt több oldalról közelítettük meg, tehát ugyanúgy ahogy Platskó József elmondta, több szempontot vizsgáltunk meg. Volt olyan előadónk, például Ehmann Bea, aki a narratív pszichológia felől közelített. Amikor az emberek beszélnek, kis mértékben tudatosan, de jelentős mértékben tudat alatt beszédükbe beleszőnek olyan információkat, amelyek később az avatott szem számára többletinformációval szolgálnak.
H.A.: Bocsásson meg, közbe kell kérdeznem. A nyolcvanas évek elején vagy a hetvenes végén jelenhetett meg András László A tartalomelemzés alapjai című könyve, amelyben arról ír, hogy a második világháborúban a hírszerzők újságokat olvastak, beszédeket elemeztek, és narratív pszichológiai eszközökkel próbálták arra következtetni, hogy az ellenség milyen lépésekre készül. Jól kapcsolom össze a két dolgot?
M.G.: Pontosan erről van szó. Ez egy elemzési módszer, nagyon hatékony, és úgy tűnik, hogy egyre érdekesebb lesz. Ezen a területen beszélhetünk például az aszcenzionizmusról. Ugyanis azok a kifejezések, amelyek felemelkedésre utalnak, nagyon érdekesen helyezkedhetnek el egy cégvezető megnyilatkozásaiban. Ha ezt egy tőzsdei szakember megbízásából kell „szövegbányászni”, akkor a cég jövőjére vonatkozó fontos döntések még a döntés megszületése előtt kikövetkeztethetők. A fontos szó, hogy kikövetkeztethetők, azaz nem garantálhatom, hogy így fog történni, de jó esély van rá; tehát érdemes további adatokat gyűjteni, hogy erről megbizonyosodjunk.
H.A.: És fordítva: ha a cég vezetője stagnálás-szerű kifejezéseket említ, épp ellenkezője: akkor erre a cégre fogadni, ebbe invesztálni nem szabad.
M.G.: Igen.
H.A.: Tátva marad a szám!
Gy.D.: Arra is figyelnek, hogy egyes vagy többes számban beszél a beszélő?
M.G.: Természetesen. Éppen egy könyvtáros konferenciáról érkeztem ide, és az ottani plenáris ülésen elhangzott előadásokat ilyen módon is próbáltam figyelni, bár én ennek a módszernek nem vagyok avatott szakértője. Ezekből a beszédekből, miniszteri vagy főosztályvezetői beszédekből, vagy akár stratégiai tervekből nagyon sok következtetést le lehet vonni.
H.A.: Ön a magánéletében – bocsánat, hogy ilyeneket kérdezek – úgy hallgat rádiót, néz tévét, úgy olvas újságot, hogy próbál a sorok mögé nézni?
M.G.: Természetesen megpróbálok, de le kell szögeznem, hogy olyan szakember vagyok, vagy olyan szeretnék lenni, aki ezeknek a tudásoknak az elérését térképezem föl. Adott esetben tehát Ehman Beát kérdezném meg erről bővebben. Hasonló terület volt a konferenciánkon D. Árvay Anett előadása is, aki a diskurzuselemzést vizsgálta. Ez más szempontú, de szintén szövegekkel foglalkozó elemzés, mely által szintén nagyon érdekes következtetéseket lehet levonni. Például, hogy a beszélgetőpartner milyen módom próbálja formálni a partner gondolkodását olyan elemekkel, amelyeket a másik nem vagy alig érzékel; manipulál.
H.A.: Hogyan? Milyen eszközök vannak?
M.G.: Hadd mondjak egy rövid példát, az talán jobban megvilágítja. Ha azt mondom, hogy „Nagyon sajnálom, hogy az önök termékét nem sikerült a piacra jól bevezetni”, ebben két állítás van: egyrészt kifejezem a prekoncepciómat, hogy tudomásom szerint nem sikerült bevezetni, másrész pedig a sajnálkozásomat fejezem ki. Ilyen narratívum elhangzása után a befogadóban általában a sajnálkozás miatt kevesebb figyelem marad arra, hogy magára a tényre – hogy sikerült-e vagy sem, vagy hogy hogyan sikerült – figyeljen.
Gy.D.: Vannak olyan számítógépes programok, amelyek segítik a szövegbányászatot?
M.G.: Természetesen, és ilyenkor büszkén kihúzhatjuk magunkat, mert olyan nehéz nyelvre, mint a magyar, léteznek ilyen szoftverek, és magyar fejlesztők ezen tovább dolgoznak. Érdemes megemlíteni a Morphologic Kft-t – Prószéky Gábort és „holdudvara”, ha úgy tetszik –, vagy a TEXTlab Kft-t. Mindketten foglalkoznak olyan üzleti szövegekkel is, amelyekkel ilyen előrejelzéseket lehet végezni. Nagy mennyiségű információból akár faktuális, tehát számokat, adatokat tartalmazó információt lehet kinyerni.
Gy.D.: Mi a maximum, ami megmondható egy szövegről ma számítógép segítségével?
M.G.: Erre igazából nem tudok jól válaszolni. Példával élve: egy orvos megállapítja, hogy például magas a vérnyomásom. Ez fontos tünet, de nagyon sok mindenre utalhat. Érdemes megnéznie a szívemet, légzésemet is – és az orvos tudja, hogy mi minden egyebet –, ami alapján eljut egy következtetésre, ami alapján megállapítja, hogy ilyen vagy olyan nyavalyában szenvedek.
H.A.: Az a munka, amelyet Mikulás Gáborék végeznek, teljesen nyilvános munka? Magánszemélyeknek, vagy – ha úgy tetszik – az utcáról betérők is adhatnak megbízást?
M.G.: Gyakorlatilag igen. A szolgáltatás jellegéből adódóan jelentős a szolgáltatás bizalmi hányada. Az utcáról nem szoktunk ügyfeleket kapni. Inkább úgy, hogy személyes ajánlással, és beszélgetések során látja meg az ügyfél, hogy az ő problémájára tudunk-e a megoldáshoz közelebb vivő információt szolgáltatni, vagy sem. Elmondhatom, hogy amikor egy ilyen beszélgetés megtörténik, akkor e bizalmi kapcsolat fel szokott épülni, és jó eséllyel tudunk együttműködni.
H.A.: Kimutatható egy adott idő elteltével, hogy milyen hasznosan dolgoztak?
M.G.: Mivel inkább egyéni vállalkozók vagyunk, – az angol kifejezés; independent information professional, ami a függetlenséget és az „egyediséget” fejezi ki – a hatékonyságot (számomra) az jelzi, hogy megkapom-e érte a szerződött összeget. Illetve hogy az ügyfél elégedett-e. Ezt nagyon könnyű mérni, mert az elégedett ügyfél általában vissza szokott jönni. Az embereknek sok információra van igénye, és a tudásukat folyamatosan szeretnék építeni, ezért számíthatunk jó munka esetén a visszatérő megrendelőkre.
Gy.D.: Mikor lesz, amikor nem csak az üzleti életben, hanem közönséges földi halandók számára is segít majd egy információs tanácsadó? Amikor készültem az adásra, akkor a kőolajjal kapcsolatban az egyik internetes kereső 9780 magyar nyelvű honlapot adott ki. Nekem nyilván jó lett volna, ha valaki segít kiválasztani azokat, amelyek speciálisan ezzel a témával kapcsolatosak.
M.G.: Vannak speciális keresők, amelyek csak az olajiparban megjelenő információt keresik, és azt szolgáltatják. Egy ilyen kereső nem kilencezret, hanem jóval kevesebbet kínál, de értékesebb információt tartalmaz. A szemetet, a kevésbé értékes tételeket kihagyják automatikusan.
H.A.: Ilyenfajta kereső működik például a rádió szerverén? Hogy bizonyos lapokra ráütök, akkor azt mondja, hogy az olyat tartalmaz, ami igazából nem kell, tehát le van tiltva. Nemcsak a pontosat keresi, hanem a rosszat kidobja.
M.G.: Így van. Hogy mégegy perspektívát mondjak: ahogy itt most beszélgetünk, Magyarországon létezik, illetve a fejlesztés utolsó szakaszában van olyan rendszer, amely az elhangzott beszédeket, hangfelvételeket automatikusan szövegelemzéssel osztályozza is, beteheti olyan kategóriákba, hogy az archívumból egy következő műsor alkalmával a megfelelő részleteket tudják majd előbányászni.
H.A.: Fantasztikus perspektívák!